Trudy egyke volt, s az egyetlen leányunoka az egész nagy Meier famíliában. Csupa fiú unokatestvér vette körül, és ő szerencsésen túlesett az összes kínzó és néha fájdalmas fiújátékokon, fiúvá avatási szertartáson és háborús megpróbáltatáson. Egy idő után aztán megváltozott a helyzet, ahogy kamaszodott úgy érdekelték kevésbé a fiús játékok, és az unokatestvérei elismerését sem akarta már kivívni, mely – ahogy mondták – lány létére olykor még sikerült is, inkább az osztálybeli fiúkat nézegette. Rövidesen elérkezett az első szerelem is. Természetesen az iskola rossza tetszett neki, Jan, mert ő volt a legvagányabb, a legfelnőttesebb és persze iszonyú jóképű is volt. Trudy fülig szerelmes lett belé, nagyon vonzónak találta a fiút, amikor az iskola udvarán a nagy tölgyfának támaszkodva fújta a füstöt, és a bandájának osztotta az utasításokat. Jan viszont észre sem vette, Trudy ugyanis kicsi volt, vékony, seszínű haját folyton copfba fogva hordta, és szeplői a legkevésbé sem voltak szexisek, amivel anyja vigasztalta, ha ő elkeseredetten bámulta lapos mellkasát, és pöttyös pofiját. Tizenhat éves volt, amikor elhatározta, hogy nem hagyja annyiban a dolgot, és bomba nőt farag magából. Tudta, hogy ez nem sikerülhet egyik pillanatról a másikra, ezért tudatosan, és módszeresen fejlesztette nemcsak a külsejét, hanem a csábítási trükkjeit is. Judith végigasszisztálta Trudy csodás átalakulását, mely nem volt feltűnő, hisz jó pár év kellett hozzá, hogy a múmiába tekert bábból különleges pillangó váljon. Trudy minden egyes izgalmas részletéért megdolgozott, búgó hangját, csábító pillantásait a tükör előtt naponta gyakorolta, hajszínét tízszer is megváltoztatta, mire megtalálta azt a varázslatos vöröset, mely a leginkább illett macskazöld szeméhez. Egy idő után szinte bármit képes volt elérni a férfiaknál, mégsem találta azt az egyet, akivel néhány röpke hétnél, vagy jó esetben hónapnál több időt akart volna eltölteni.

Judith mellette mindig csak egy túlsúlyos lány volt, egy széparcú, kedves, de unalmas és gömbölyű lány, akinek a férfiaknál sosem volt sikere. Nem elsősorban a külseje miatt, inkább azt mondták rá, hogy nem elég szórakoztató, nem elég szellemes, és beszédes. Judith valóban nem volt túl beszédes férfitársaságban, de nem azért, mert ostoba volt, hanem mert nyomban zavarba jött, ha egy olyan férfi érdeklődött iránta, aki neki is tetszett. Csak olyan társaságban tudott vicces és jópofa lenni, ahol nem tartózkodott egyetlen nagy „Ő” jelölt sem. Így találkozott Robyval is. Nem hitte, hogy valaha lesz köztük valami, mert eleinte egyáltalán nem tetszett neki a férfi. Judithnak a vágyai többnyire nem álltak arányban a lehetőségeivel, de ezzel ő csak huszonéves korában jött tisztába. Trudyval sokat utaztak, gyakran jártak szórakozni, mielőtt Roby feltűnt a színen, bár a babérokat leginkább Trudy aratta le. Egyéjszakás kalandja neki is akadt néhány, az egyik, az utolsó különösen csúfos kudarcként élt az emlékezetében. Akkor fogadta meg, hogy soha többé nem keveredik ilyen kínos helyzetbe.

Egy szombat estén Trudyval szokásos szórakozóhelyükre mentek – ahogy ők mondták – vadászni. A vadászat Judith esetében legfeljebb néhány kedves, mosolygós pillantást jelentett a kiszemelt férfira. A legtöbbször ez nem volt célravezető, mert Judith mellett ott állt a feltűnően ragyogó, és kivételesen jókedvű Trudy, aki teljesen elhomályosította a barátnőjét. Aznap este azonban Judith-t mintha megszállta volna valami, sokkal vidámabban, sokkal felszabadultabban szórakozott a szokásosnál, talán a bulit megelőző pár órában elfogyasztott - tőle teljességgel szokatlan - vodka-narancs mennyiség segítette őt hozzá ahhoz a fajta lazasághoz, amire mindig is vágyott. Táncolt, csacsogott a körülötte állókkal, még kacér pillantásait is úgy dobálta szerteszét a teremben, ahogy az ember a konfettit szórja szilveszterkor. Egy férfit sikeresen el is talált aznapi tekintete tüzes nyilával, mert a férfi nem teketóriázott, és Judith hamarosan súgva-búgva bújt össze a bárpultnál egy kellemesen őszes halántékú harmincassal, aki úgy tudott bókolni, de úgy, hogy az ember lánya szinte elsírta magát a gyönyörűségtől. Judith spicces állapotában úgy gondolta, hogy elérkezett az ő ideje, hisz ő egy csábos, fantasztikusan szexi nő – ahogy ezt a bizonyos őszes halántékú Mark mondogatta neki. Annyira hinni akarta, hogy valóban tetszik egy olyan férfinak, aki épp az esete, hogy eszébe sem jutott nemet mondani, amikor az a lakására invitálta egy utolsó italra.

Később Trudy azt ecsetelte neki, hogy ő egy cseppet sem csodálkozik, mert a férfi tényleg szívdöglesztő volt, ő sem mondott volna nemet, egy éjszakai kávézásra, de hát neki Judith tetszett, nem volt mit tenni. Judith akkor nem gondolta azt, hogy nagyon szép dolog volt Trudy részéről ez a kijelentés, csak a saját sebeit nyalogatta. Trudy igyekezett kisebbíteni a szégyent, amit barátnője érzett, de nem nagyon sikerült neki, a bizonyos őszes halánték ugyanis minden addigi rossz élményén túltett.

Judith elaludt a férfi lakásán, és másnap reggel arra ébredt, hogy éles fény férkőzik be lehunyt szemhéja mögé.
Kinyitotta a szemét, és döbbenten vette tudomásul, hogy egy teljesen idegen lakásban, ruhátlanul, szaggató fejfájással, rossz szájízzel fekszik egy ágyban, ahol egyértelműen valaki más is feküdt az éjszaka folyamán. Akkor azonban senkit nem látott, a szoba üres volt, csak ő feküdt meztelenül a nappali fényben, kiszolgáltatva a takaró alatt. Nem emlékezett rá, hogy mi történt, csak addig volt világos az este, hogy megérkeztek, Mark töltött mindkettőjüknek egy italt, zenét hallgattak, beszélgettek utazásról, tengerről, városokról… Mark a munkájáról mesélt valamit, ami miatt folyton utaznia kell… aztán sötét. Nem jutott eszébe egyéb. Száz százalékig biztos volt benne, hogy történt más is, mint alvás abban az ágyban. Ez a gondolat élesen hasított az agyába. Nagyon ritkán keveredett egyéjszakás kalandokba, és azok is régen történtek, meg is bánta szinte mindet, mert úgy érezte, hogy az ilyen gyors kapcsolat nem ér fabatkát sem, és valamelyik fél számára esetleg kellemetlen sérülést okozhat. Például neki. És ez a férfi valóban tetszett neki.

Sebesen felöltözött gyűrött ruháiba, közben ostorozva magát ostobasásáért. Miután a lakásban ezután sem tűnt fel senki, égő arccal sietett ki az ajtón, és becsapva azt maga mögött, a lépcsőházból hívott taxit, ami szerencsére szinte abban a percben fékezett a ház előtt, amikor ő leért a lépcsőn. Maximálisan tisztában volt vele, hogy ha lehetett volna is valami ebből a kapcsolatból, ő szokás szerint már az éjszaka kezdetén végérvényesen elszúrta…

- Azt várja, hogy eltűnjek, mire visszaér – gondolta Judith keserűen, ahogy beült a taxi hátsó ülésére.

Miután Trudynak kisírta magát, jó mélyre temette ennek a sötét foltokkal tűzdelt éjszakának az emlékét. Úgy érezte, hogy kihasználták, pedig tudta, hogy igazság szerint saját magának köszönheti az egész kínos szituációt. Mégis, sokkal könnyebb volt mást hibáztatni, másra hárítani az éjszaka történtekért a felelősséget, s magát felmenteni. Később persze ezt tisztázta magával, de mégis szívesebben gondolt úgy erre a szerencsétlen ügyre, mintha ő teljesen ártatlan lett volna abban, hogy a dolgok ily módon estek meg.

Nem sokkal ezután kezdett Robyval járni. Roby nem volt igazán a zsánere, nem volt jóképű, sem izmos, de néha nagyon vicces és kedves tudott lenni, és ilyenkor remekül érezte magát vele. És felvállalta a kapcsolatukat, amire Judith már nagyon régóta vágyott. Trudy sokszor elmondta neki, mennyire buta döntésnek tartja ezt, hiszen Judithnak nem kellene egy kellemetlen közjáték miatt megalkudnia, feladni az álmait, ilyen kemény kompromisszumot kötnie, mert azt azért mindketten tudták, hogy Roby amellett, hogy nem volt jóképű, még jellembeli hibákkal is jócskán el volt látva. Na nem vészesekkel, csak éppen úgy tűnt, hogy hosszútávon nem érdemes rá alapoznia a jövőjét egyetlen nőnek sem. Ez persze az évek során beigazolódott. Roby előszeretettel látogatta a játéktermeket, sokkal szívesebben töltötte ott az idejét, mint a munkahelyén. Jud számtalanszor adott neki kölcsön, amikor ingét gatyáját a kaszinóban hagyta, de aztán a férfi sosem adta meg a tartozását. Judith mindezek ellenére megszerette. Minden hibájával, minden kicsiségével együtt. Szerette volna, ha mindketten komolyan veszik a kapcsolatukat, és egymáshoz tartoznak jóban, rosszban, de még azt is képtelen volt nála elérni, hogy összeköltözzenek, pedig hányszor célzott rá! Roby azonban mintha félt volna a felelősségvállalástól, folyton kitért a téma elől, aztán Judith már nem is erőltette. Nem látta értelmét. Egy ideje olyan langyos lett a kapcsolatuk, mint egy állott pocsolya vize. Már veszekedni sem volt kedvük.

Elege lett Robyból, és abból, hogy egyébként is gyenge lábakon álló önbizalmát még tovább sújtsa valaki. Mert Robynak az nagyon ment. Judithnak úgy tűnt, hogy épp a legjobbkor érkezett ez a prémiumnyaralás az életébe.

Folyt. köv.