Megcsalók XI.
Ralf örömmel ölelte meg barátját.
- Mark! Micsoda meglepetés! Csak holnapra vártalak! – kiáltotta, amint barátját, egyben mentorát meglátta a hallban.
- Szervusz Ralf! Kicsit korábbi géppel jöttem, már untam az esőt Londonban! Remélem, hogy nem okoz gondot! – lapogatta meg a fiatalabb férfi hátát.
Mark Wintermann a negyvenes évei elején járt. Középmagas, kellemes arcú, őszes hajú férfi volt, huncut, mindig nevető kék szemekkel. Mark Ralf apjának a jobbkezeként dolgozott a családi vállalatnál, míg az idősebb Hammed a teljes üzletet át nem adta neki nyugdíjba vonulásakor azzal a kitétellel, hogy amint Ralf elég erősnek és felkészültnek érzi magát, és Mark ezt tanúsítja is, akkor fia átveszi a stafétabotot, és Mark segítségével ő maga vezeti a Társaságot.
- Apád? – kérdezte Mark, miközben átsétáltak a kertbe, a hűs fák árnyékába, ahol könnyű szellő tette kellemessé a levegőt. – Találkoztál már vele amióta itthon vagy?
- Még nem. Csak ma érkeztem én is. Még Aminánál sem voltam, most akartam indulni, apámat csak holnap fogom meglátogatni.
- Nem változott a helyzet? – kérdezte Mark együtt érző hangon.
- Sajnos nem. Apám tudod, hogy milyen makacs, és anyám is nyakas teremtés, egyik sem enged. Pedig régen milyen szépen éltek! Ha anyám nem vette volna a fejébe, hogy apámnak el kellene válnia a feleségétől, és vénségükre őt elvennie… Hogy miért most erősködik, amikor Fatima is beteg, és apám sem egészséges… Apám már alig jár át ide a villába, mert nem bírja anyám erőszakoskodását. Lassan harminc éve vannak együtt. Nem értem, hogy mi ütött anyámba, hiszen mindenki elfogadta a helyzetet, sőt, az elejétől fogva tudta ő is, hogy mibe vág bele apámmal. Nekem legalábbis ezt mondták…
- Tudta – mondta halkan Mark. – De nem most kezdett a házasságról beszélni, már régen, amikor még csak tanultam a szakmát apád mellett, már akkor is azt emlegette, hogy anyád milyen gyakran szóbahozza a dolgot. Ez nagyon bántotta, mert Fatimát nem hagyhatta el, hiszen tönkretette volna egy életre, és hiába anyádat szerette jobban, a két nő közül ő volt az erősebb, ő maradt a szerető… Bár tudod, hogy mindenki apád feleségeként tiszteli…És én is úgy tudom, hogy valóban tisztában volt vele, hogy mit vállal.
- Hát igen. Nehéz dolog a szerelem, nehéz összeegyeztetni a hűséggel, a vággyal, a kíváncsisággal… - mélázott el Ralf semmibe révedő tekintettel.
- Történt valami? Meglepsz a gondolataiddal Ralf. Nem szoktál te a szerelemről filozofálgatni… - nevetett Mark, aztán komolyan nézett a barátjára. – Valami baj van Amina és közted?
- Jaj dehogy! – vágta rá a fiatalabb férfi kicsit túl gyorsan. – Csak elgondolkodtam azon, hogy hogyan tud egy ember egész életében ugyanarra az egyetlen emberre vágyni, akivel összeköti az életét, és nem kívánni meg mást, nem szeretni mást…
- Ez azért nem ilyen egyszerű Ralf. Egy férfi mindig férfi marad, de azért van elméje, hogy mérlegeljen. Tudja, hogy mennyit ér neki a szeretett nő bizalma, szerelme. Tisztában kell lennie azzal, hogy mit kockáztat a megcsalással. Talán egész élete boldogságát teszi tönkre egy röpke élvezet kedvéért.
- Ez igaz, viszont nézd meg apámat. Két nőt szeretett, ma is két nőt szeret, két világot, és két teljesen más típusú embert. Az egyik hagyományos, muzulmán törvények, muzulmán értékek szerint élő nő, a másik nagyvilági, művelt európai asszony, az anyám. Ő meg tudta valósítani azt, amit csak kevesen – magyarázta Ralf hévvel. Olyan szenvedéllyel győzködte barátját, hogy az megijedt.
- Csak nem valami hasonlón töröd a fejedet Ralf? Ugye nem akarod elveszíteni Aminát? Ő már felvilágosult lány, nem Fatima, akibe belenevelték a szolgalelkűséget, és a férj iránti feltétlen tiszteletet.
- Dehogyis! – sietett a válasszal Ralf. – Csak gondolkodom, ennyi az egész. Illetve ez nem teljesen igaz. Valami történt, ami eszembe juttatta apám kettős életvitelének a szépségét…
Mark várakozva nézett fiatal barátjára. Remélte, hogy nem tesz semmi visszafordíthatatlanul nagy butaságot, mert tudta, hogy a boldogságot egyedül Amina mellett fogja megtalálni. Hisz olyan régóta várt rá, hogy végre összeházasodjanak, és együtt élhessenek, nem beszélve az erős üzleti és baráti kötelékekről, mely összekötötte a két családot. Ralf apja és Amina apja gyermekkori barátokként együtt vágott bele az üzleti életbe, és bár már mindkettő visszavonult már, azért szerették szemmel tartani birodalmukat, melyet felépítettek. A két gyerek szerelme, és jövendő házassága nemcsak a boldogságuk miatt volt roppant fontos, de az üzlet szempontjából is nagyon előnyösnek számított.
- Találkoztam két német nővel a repülőn, és megvallom, hogy az egyik mély benyomást tett rám. Gyönyörű, formás… persze sok ilyen nő van, de ennek a szemében olyan élet, olyan mélység volt, amilyen mélységre egész életemben vágytam. Amikor megérintettem, mintha elektromos áram futott volna át a testemen, s amikor a szemébe néztem, az egész világot átrepültem volna azért, hogy ebben a gyönyörű szempárban a szenvedély tüzét lássam, s elveszhessek benne! Nem ismerem őt, egy röpke pillanatra találkozhattunk, de ez a pillanat nekem elég volt ahhoz, hogy azóta másra se tudjak gondolni…- nézett szomorúan a barátjára. Tudta, hogy őrültség, amire vágyik, és ez az érzés nem fogható ahhoz a szerelemhez, amit Amina iránt érez, mégis megbabonázta a német asszony, mint annak idejét anyja az apját.
- Megőrültél, barátom? – dörren rá Mark, aztán hirtelen visszavonulót fújt. Rádöbbent, hogy nem jó módszert választ barátja megfékezésére, hisz minél inkább elleneznek, tiltanak valamit, annál nagyobb gyönyörűség azt magunkénak tudni, ráadásul Ralf teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy élete legnagyobb ostobaságát készül elkövetni. Amina ugyanis valóban nem az a butuska, naiv lány, aki ne venné észre, hogy szerelme más nőt is kitüntet férfiasságával, és amilyen szenvedélyes, biztos, hogy Ralfnak soha nem bocsátaná meg a csalást. Az pedig teljességgel elképzelhetetlen, hogy eltűrné, hogy Ralf egy másik asszonyt is tartson párhuzamosan. Érdekesek a mai török lányok… - gondolta Mark. – Mióta Atatürk megtiltotta a többnejűséget, öntudatra ébredtek… – Megértem, hogy vágysz a változatosságra Ralf, és azt is megértem, hogy más nőt is kívánsz, nemcsak Aminát, de légy nagyon okos, és óvatos, ne bántsd meg azt a lányt, mert örökre elveszítheted egy szerencsétlen flört miatt.
- Az a baj Mark, hogy én ezt a nőt akarom. Egyszerűen, minden idegszálammal, minden érzékszervemmel őt akarom, nem tudom, hogy csak az ágyamba-e, vagy az asztalomhoz is, most csak azt tudom, hogy teljesen megbabonázott... Ha csak könnyű kis vágyat éreznék, hidd el diszkréten megoldanám, de ez más. Tudom, hogy nem szerelem, mégis elepedek ezért a gyönyörűségért…- hajtotta fejét kezébe Ralf. - Alig néhány órája váltunk el, s máris azt kívánom, bárcsak holnap lenne, hogy újra lássam a vacsorán… apropó. Vacsora. Holnap anyám a tiszteletemre vacsorát ad. Remélem, hogy megtisztelsz bennünket a jelenléteddel. Itt lesz ő is, a barátnőjével, aki szintén nagyon vonzó...
- Hogyne. Itt leszek, de ezt a gyerekes lángolást, kérlek fojtsd el magadban, nehogy Amina valamit is észrevegyen. És jól gondold meg minden lépésedet, mert lehet, hogy egy életre döntesz. Vigyázz, nehogy két szék közül a földre ülj, és életed nagy szerelmét veszítsd el egy kellemes kaland miatt – Mark tudta, hogy ismétli önmagát, de nyomatékot akart adni a szavainak. Ez csak valami őrült szexuális vágy lehet, nem más… - gondolta.
- Most átöltöznék, ha nem bánod, téged úgyis vár Amina…
- Persze, persze…ugyan csak holnapra vártunk, de a szobád készen vár rád, bármikor érkezel – mosolygott megszeppenten Ralf, és nagyon örült, hogy feltárta titkát barátjának, aki kemény szavaival észhez térítette. Legalábbis akkor így gondolta.
Folyt.köv.
|
|