Neked elmesélem, csak mert annyira cikket akarsz írni belőle, de most komolyan mondom, hogy a nevemet meg kell változtatnod, még véletlenül se jöjjön rá senki, hogy rólam van szó, különben a cégnél lesül a pofámról a bőr. Így is folyton cukkolnak, hogy be kellene már jelentkeznem egy társkeresőhöz, mert lassan – ha csak azt vesszük, hogy hálót sző rám a pók – teljesen elhülyülök a pasitlanságban. Oké. Akkor írd le, hogy jó nő vagyok, mert ez fontos. Nem a külső hiányosságaim, hanem a megfelelő társaság és a megfelelő helyek hiánya vezetett engem oda, hogy megtegyem. Meg persze az alkohol, de azt te is tudod, hisz egy darabig együtt részegedtünk…

Szóval a másnap. Addig minden tiszta, hogy kiraktál a lakásom előtt a két kegyetlen üveg whiskey társaságában. Stimmt?

Arra eszméltem másnap, hogy zajong a telefonom, anyám kiabál benne, hogy vegyem már fel, bántam, mint a kutya, hogy annak idején viccesnek találtam anyám hangjára beprogramozni a csengőhangot. Mintha légkalapács ütötte volna a fejemet minden egyes hangnál, azt hittem, szétszakadok. A szememet képtelen voltam kinyitni, nyilván bedagadt, teljesen összeragadtak a szempilláim. A szám… fú. Ha köptem volna vattát köpök, az ízéről meg nem beszélek, mert… mert rendes vagyok hozzád. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi történt velem, tudod, hogy nem vagyok egy nagy alkesz, ritkán hagyom magam leteríteni ilyen keményen, de ezen már nem segíthettem, valahogy túl kellett élnem. Anyám meglepetten kérdezte:

-        Te még aludtál? Már dél van… Csak boldog születésnapot akartam kívánni, picikém, Apa is puszil… Na… nem válaszolsz? … Halló… halló! Ott vagy még? 

Attól tartok, hogy visszaaludhattam, amíg anyámat hallgattam, mert a hirtelen hangszínváltásra éledtem újra, éreztem, hogy rosszallóan hallózik.

-        Itt…khm…itt vagyok Mama. Mit is… mondtál?

-        Hogy boldog szülinapot…

-        Köszi… Bocs, de le kell tennem… majd visszahívlak… oké?

Azzal végre kiengedtem a kezemből a telefonomat, ami koppant egyet a parkettán, majd elhallgatott. Azt hiszem, aludhattam még egy-két órát, aztán arra ébredtem, hogy megint csörög a szemétláda telefon, nem vágtam eléggé a földhöz, akkor hívtál te, hogy jól vagyok-e. Na ezek után kikászálódtam az ágyból, és szembenéztem a tükörrel. Nem kellett volna. Lárva arcom zombi tekintettel, lefolyt sminkkel párosulva, szénakazal hajammal koronázva maga volt a tömény kétségbeesés. Mint előző éjszakám durva lenyomata, önmagam karikatúrája. A tegnap még dögös szemfestékem pandásan terült el szemem körül, ami persze a pandáknak remekül áll, én viszont úgy néztem ki, mint aki a zárt osztályról szökött. A macikon oly édes foltok közepéből két véres-vörös, vizenyős szemem pislogott úgy, hogy az albínó nyúl belesárgult volna az irigységbe. Gyorsan elfordultam a tükörtől, és elképzeltem, hogy szép vagyok…

Aztán a szobába vánszorogtam, majdnem belebotlottam minden kínom okozóiba… Mister Bim és Mister Walker… Szentséges ég! Mindkét üveget felbontottam, úgy tűnik, hogy hol az egyiket, hogy a másikat húztam meg, mert mind a kettőből hiányzott jócskán. Fúj. Utálom a whiskey-t. Minek ittam én tegnap whiskey-t?

Késő bánat, eb gondolat, visszavánszorogtam a fürdőbe, és beálltam a zuhany alá. Úgy, ahogy voltam. Ruhástól. A zuhany alatt vetkőztem le, mindegy volt, úgyis ki kellett mosni a ruhámat, amiben nem elég, hogy buliztam, de annyira ragaszkodtam hozzá tegnap éjjel, hogy még abban is aludtam. Nagyon gáz. Verte a fejemet a hideg víz, azt hittem, hogy jó lesz, de nem lett jó. Csak fáztam nagyon. A fejem ugyanúgy fájt, a gyomrom ugyanúgy forgott… Mit is mondhatnék? Totálisan ki voltam ütve. Belekotortam a gyógyszeres dobozkámba életmentő cataflam után kutatva, egy nyomorultat találtam, legalább a fejem legyen rendben, ha már az összes többi szervemet is taccsra vágtam, szinte éreztem, hogy dagad a májam – na nem a büszkeségtől -  küzd a vesém, robotol a gyomrom…

Miután úgy-ahogy összevakartam magamat, és eltüntettem a tegnapi, némileg skizofrén, egyszemélyes házibulim nyomait komoly kínok árán, leültem a laptophoz. Bármennyire is fájt, azért a nikotint csak kívánta a szervezetem, úgyhogy kipöcköltem egy szál cigit a dobozából, meggyújtottam, és miközben leraktam a gyújtót, hozzáértem a klaviatúrához. 

Na akkor ért a pofán verés, de keményen… A gép nem volt kikapcsolva.   Ott virított a bugyirózsaszín weboldal a monitoron, ahogy a képernyővédő átváltott… lovemaster.hu, és a fotóm. A bugyután vigyorgó fejem, amit tegnap éjjel vágtam ki a bikinis képemből. A szöveg: Abigél vagyok, komoly kapcsolatra vágyom, ártatlan kék szemek, részegek kíméljenek, harminckét éves lettem én, meglepetés e… Légy a párom, gyöngyvirágom…