Carolin a függöny mögül leste az utcát. Tudta, hogy mennyire vénasszonyos, amit tesz, mégsem tudott ellenállni a csábításnak, hogy – ha csak kukkolva is – de részese lehessen a szomszédasszony szerelmi életének. Mrs Andango, akiről senki nem tudta, hogy ki fia-borja, úgy váltogatta a partnereit, mint más a fehérneműjét.
Legalábbis Carolin így látta.
Márpedig ő látott egyet s mást, hiszen egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy leellenőrizze, vajon új férfi vizitel-e Marsha Andango szerinte roppant látogatott bugyijában.
Szerencsére – mindig így gondolta – a lánya, Flower már nem lakott Enderbeeben, így nem kellett attól tartania, hogy a kikapós szomszédasszony léha életvitele akadályozná a fiatal leány egészséges lelki fejlődését.
Noha nem hitte magáról, hogy prűd, attól még megvetette a szexualitás iránt ilyen nyíltan lelkesedő nőket, mint amilyennek magában ( és nem csak magában) Marshat is ítélte.

Nehezen vallotta be magának, hogy rossz szájíze tulajdonképpen az irigységből táplálkozik.
Ami Marshának oly gyakran megadatott, az neki egyre ritkábban. Pedig ápolta a testét, gondoskodott róla, hogy bőre hatvan éve ellenére ruganyos és sima maradjon, már amennyire ebben a korban lehetséges a plasztikai sebész segítsége nélkül.
Mégis gyakran kapta azon Johnt, hogy úgy bámulja a szomszédasszonyt, hogy majd’ elcsöppen a nyála.
Őt pedig már olyan ritkán közelíti meg, hogy lassan azt is elfelejti, hogyan kell azt a bizonyos dolgot csinálni.
Szinte száz százalékig biztos volt abban, hogy a férje csak áhítozik Marsha kegyeire, de soha, egy morzsáját sem kapta vagy kapja meg a jövőben az asszony bájainak.

„Na majd pont ez a nyomorult vénember kell neki” gondolta, amikor lefékezett egy autó a szomszédház előtt.
Carolin szinte nekinyomta a homlokát a függönynek, hogy jobban lássa, ki száll ki a kék kocsiból.

„Nahát-nahát, gondolta. Ez egészen úgy néz ki, mint a polgármester kocsija.”

A limuzinból azonban nem szállt ki Burt Barrett, viszont nyílt Marsha házának ajtaja, és kilépett rajta a nő.
„Kétségtelen, hogy csinos a maga kurvás módján”- mormogta magában a leskelődő.

Az ajtóban álló Mrs Andango fáradt harmincasnak látszott, valójában azonban negyvenhét éves volt, és a külsején végzett komoly munkának köszönhetően mutatott úgy, mint egy meggyötört fiatalasszony, és nem egy jó karban tartott középkorú.
A közönségesség határát súroló miniszoknyáját lesimította, és egy pillanatig állva maradt a lépcső tetején, hogy a környező házak lakói megcsodálhassák fantasztikus alakját.
„Azért már lóg a térde, azzal nem tud mit kezdeni a cafka” – motyogott tovább az ablaküvegnek Carolin.

Felhúzta a köntösét, és lepillantott a saját térdére. Úgy látta, hogy az övé kevésbé lóg.
„Persze, nem kell anorxiás csontvázzá fogyni, és akkor nem fognak lógni az ember tagjai”

Visszatért a szomszédasszonyhoz, aki akkor sétált le a teraszáról. Csábos mosoly ült az ajkán. Carolin úgy érezte, hogy épp őt nézi. Visszaugrott az ablaktól, amikor azt látta, hogy a nő int egyet, és csókot dob felé. Döbbenten meredt az ablakra.
„Ezt a pimaszságot!”

Marsha beszállt a rá váró kocsiba, és eltűnt a szeme elől.
„Milyen férfi lehet az, aki nem száll ki, hogy kinyissa előtte az ajtót?” – morfondírozott – „Nyilván nősember”

Úgy gondolta, hogy ez a megállapítása igazán helytálló, minthogy Burt Barrett is nős ember volt természetesen. Amint elhúzott a kocsi, összébbhúzta magán a lila köntöst, és kilépett az aprócska, utca felé eső teraszra.

John a ház melletti járdát sepregette olyan arccal, mint aki citromba harapott.

- Hát te? – kérdezte Carolint, amikor meghallotta az ajtó nyikkanását.

- Hát én? Hát te? – kérdezett vissza a nő, és meglepetten vette tudomásul, hogy a férje nyilván végig Marhsán legeltette a szemét. Az is biztosnak látszott, hogy a szomszédasszony neki integetett, és dobált csókot mosolyogva.

- Sepregetek, nem látod?

- De látom – mondta Carolin, hangjába annyi megvetést sűrítve, amennyit csak bírt.

- Baj, hogy seprek?

- Seperj csak!

Azzal megfordult, és visszament a házba. Nem látta értelmét a vitának, a szemrehányással pedig végképp nem bosszantotta magát.
Minek?