Bűn és bűnhődés
Bűnös vagyok, bevallom,
a fejemet lehajtom,
szégyenkezem, szánom-bánom,
elkövettem, úgy sajnálom,
pedig hidd el, nem akartam
igaz, erősen kapartam,
én tehetek sajnos róla,
nem hallgattam a jó szóra,
szólalj már meg, kérlek szépen,
ne csak némán ülj a széken,
mondd, hogy bűn az, amit tettem,
ítélkezz bátran felettem!
Nem direkt, mert véletlen volt,
de a hiba, attól nem holt,
ráömlött, én jót akartam,
nem véstem, csak vakargattam,
tudom, nem lett volna szabad,
de nem hittem, hogy ilyen marad,
furán néz ki... igen. Látom
nem túl szép,
de tényleg bánom,
te is tudod, nem így szántam,
mikor a garázsba beálltam,
nos..., kicsit a fal nekem jött,
meg a polc,
és onnan ömlött, csak ömlött,
az az ocsmány ragacs,
ami ragad, és olyan makacs,
hogy alig jött le kaparva,
a festék is követni akarta...
Most csak nézel. Büntess meg,
nem bírom e tekintetet,
mondj valamit!
Bűnhődnöm kell,
ne..., kérlek ne fordulj el!
Bocsánatodért mit tegyek?
.
.
.
Mi...??? Hogy egy új kocsit vegyek...???
|
|