Ma éreztelek, mintha mellettem álltál volna. A trolira vidámság költözött, és mosoly az arcomra Először csak megsimogatott, de olyan erősen kapaszkodott belém, hogy nem tudtam letörölni ,csak megszabtam, egy kicsit, még a végén szédültnek hiszik. De azért maradt, mert eltűnni nem akart. A mellettem álló ismeretlen akaratán kívül, szellőtáncos arcszeszének illatával betakart.
