Az éjszaka csendesnek indult. Az emeleten lévő két osztály beburkolozott az éjszakába. Két osztály, két ápolónő, ... és a csend.


Reméltük igy marad, de tévedtünk.
A belosztályon fekvő beteg - nevezzük Apónak - a maga 86 évével, és a betegségével együtt nagyon fürgének bizonyult. Miután felkelt, gondolván Ő most kimegy - gyorsan vissza is feküdt. Igen ám,...de hasra,....a mellette lévő ágyra,.....az ott alvó betegre.
Ez épp elég volt ahhoz, hogy az egész kórterem felébredjen.
- Apó kedves, hová indult volna?
- Hova, ..hova? Hát pisilni.
A betegek,...lassan megértették mi is történt,...és cukkolni kezdék Apót. Nem ok nélkül.
Egész délután azzal traktálta a többieket, hogy mennyi,....milyen.....kalandja volt az élete folyamán. Nagy kujon lehetett, a meséje alapján. Egymás szavába vágva mondták
a véleményüket.....Jó volt a hangulat , ...senki sem haragudott a kényszer ébresztő miatt.
- Apó! Maga még a krumplival is megtette volna....ha nem gurul el! Mindenki nevetett. Ő is.
-Várjon! hozok egy kacsát!
- Van! De én abba nem tudok!
Lefektettük,..és megkérdeztem,...-nem fáj a hasa?
- Fáj ...fáj! De én férfi létemre, nem fogok panaszkodni!
Hivtük az ügyeletes orvost, hogy nézze meg a beteget, mert tele a hólyag,...csak nem tud üriteni. Jött is azonnal,....megvizsgálta, majd elmagyarázta Apónak,...hogy mit jelent az,
hogy meg kell katéterezni.
Elég egykedvűen hallgatta, ...de mikor megértette, valami
huncutság csillogott a szemében. Látszott rajta csak az érdekli,....ki...mit....mikor.... hogyan..... fog megfogni.
Aki már látott katéterezést tudja, hogy kénytelen az ember megfogni a " férfiasságát"
De nővér nem kötelezhető a művelet elvégzésére,....elméletben.
- Rátok vár a "nemes" feladat! -közölte az ügyeletes.
- Na én nem! még nem katétereztem férfit! Még ha az én betegem akkor sem fogom!
-Az urulógiai ügyelet a város másik végén van....Megkatéterezed?
kérdezte tőlem. Mit tehettem,...én már sokszor katétereztem,....rábólintottam.
Előkészültünk,,, és belekezdtünk. Már félig bevezettem a kététert, mikor megszólalt apó:
- Naaaa....Te kis huncut!
A szoba röhögésbe tört ki,. én meg majdnem eldobtam a katéter.
Nyeltem a vigyorgást, hogy némi "méltóság" maradjon az arcomon.
Apó szintén vigyorgott,...és folytatta...
- Az a baj hogy nem kemény a tészta! Maga is észrevette?
Egy hétig csak azt hallottam......naaaa, Te kis huncut! Nem is katétereztem hónapokig,......kellett az idő, hogy lassan elfelejthessék..

Ma az öltözőben ugy köszönt a Belosztályos nővér:
-Szia Te kis huncut...!
Apót felvették az osztályukra!