Az emlék

 

 

 

 

 

Susogva rohan felém,
akarlak,
légy enyém.
Hozzám érve,
körbe jár,
simogatta ajkam,
végig sétált rajta,
puha volt,
és hallhatatlan.
Mikor elébem állva átölelt,
remegett a testem,
bársony ujjú érintését,
vágyát érezhettem ..
Táncolt a bőrömön,
tüzet gyújtott rajta,
olyan volt mint sóhajod,
már testem is akarta.
Lassan sírni kezdett,
gyöngyei potyogtak,
de szerelmes sóhaja,
már nem nekem,
másik felhőlánynak szóltak





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=12171