Nyitott szemmel néztem
az éji sötétbe,
fellegek vitték gondolatom,
félelmek ezrei szívták a vérem,
a lelkem is hiába pátyolgatom.
Halál szelétől rebben a függöny,
és hirtelen előttem áll,

- önkezed nem lehet ellened fegyver,
lelked akkor a pokolra száll.
Nem kell még jönnöd a bálba,
nyugodtan aludj,
kívárlak én.
Ébredj majd reggel telve hittel,
költözzön beléd a remény
.
Már messzire járt sötétsége,
de érintése még hozzám elért,
egy hűvös szellő fülembe súgta,
- tudod, -
én nem felejtek,
emlékezni fogok rád,
ne félj.