Átölelt a szürkület,
mire észre vettem,
lassan része lettem,
szürkesége hímporába,
én is bele vesztem.

Nem bántott, sőt kérlelt,
adtam fényemet,
bőröm rózsaszín szavát,
de kérlelő vágyában,
nem leltem hazát.

Fekete palástjába bújva,
betakart vele,
újjá született életében,
énekével ringatott,
az éj hercege.