A nagy meló

 

 

 

 

 

Már reggel látszott, nagy munka lesz, és el fog tartani jó ideig.
Tehát azzal kezdődött a napja, hogy az adalék anyagokat,
betáplálta a készülékébe, és várt.
Furcsa egy szerkezet volt. Mindig várt elindulás előtt,. Akár csak
 most is. Ő is türelmesen leste az indulást, és hogy ne unatkozzon

hasonlítgatni kezdte a lábakat, Végül  arra az eredményre jutott,
olyanok ezek mint a bébi elefánt bokái. Masszívnak, és erősnek
látszottak,bár hagytak némi kívánni valót maguk után.
Ezek nem voltak ráncosa, csak kemények és fényesek.
Majd nem  ki is csattantak. De arra már nem volt idejük, mert
menni kellett. Nem messzire, de gyakran kellett megtenni az utat,
oda és vissza.
Ez így ment egész délelőtt. Alig várta, hogy vége legyen ennek a
kényszer járkálásnak.
Szeretett ő sétálni, de mennyire szeretett. Mikor ragyog a nap, és
szellő cirógatja az arcát.
Mikor bár hideg van, de a hópihe a szemébe nevet, vagy csak
egyszerűen a vállára ül.
Ha a hűvös őszi szelek, eléje terítik az avar szőnyegét ha a tavasz
illatával találkozik, mikor a szellő megfogja a kezét.
Végre egyre ritkábban kényszerült sétára, és egyre vékonyabbak
lettek a bokák.

Így van ez kérem, ha a vízhajtó munkába kezd. 
J))) Az emberből
törpe vízmű lesz néhány órára.

 





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=12176