Mikor megbántássá lett a szó,
úgy éreztem most meghalok.
Bánatommal vörösre festettem,
az égbolt szélén toporgó napot.

Még egyszer visszanézett,
mosolyát elküldte nekem.
Hirtelen felhőbe burkolózott,
és fekete lett a végtelen. 

Az ősz vigasztalni próbált,
egyre körülöttem lépkedett.
Rám nézett, megcsóválta fejét,
Csókjával törölte könnyemet