http://abbcenter.com/_up/senga_lelke/szilveszterlatomas.mp3

Ha megérkezik a Szilveszter.
A rohanó idő megáll egy napra,
a föltorlódott pillanatok
leomlanak,
elrohannak,
egyre távolabbra.
Magamra hagynak.
Egyedül állok szobám ablakában.
Gyönyörködöm,
Szilveszter szülte hóesés csodában.
Engedek a pezsgő erejének,
mely elszeretné  feledtetni,
el fogok hagyni megint,
egy évet.
Ércesen kondul a harang.
Csak néhány nap,
és elfoszlanak a szavak,
emlékké lesz, az ami volt,
időbe merül az eddigi élet,
csak a megtörténtről mesélek.
A Dóm tornyában egy pillanatra,
talán kigyúl a fény.
Egy angyal inteni fog nekem,
kezében a múló évvel,
hirtelen rám nevet.
Mire lendítené a szárnyát,
csak árnyát látom,
és a zuhogó hó, mint fátyol,
ködként remeg a tájon.
Mindent elvisz,
csak emlékek maradnak
Vágy, félelem, szerelem,
csókok és könnyek,
melyekre emlékezni fogok,
ha az új évben is itt maradhatok.
Talán.
Akkor még elmondhatom.
Nem kelletten néki,
itt hagyott,
Idő!
Még mindig rabod vagyok!