Szellőt lovagolva
vágtatnak felém,
nekem rohannak.
Puhán könnyedén.

Zizegőn mesélnek
ezernyi szóval,
elbűvölnek halkan,
pici csillagokkal.

- Olyan jó hogy látlak!
- szeretlek nagyon!
Hirtelen csókot ad,
könnyé lesz ajkamon.

Tél tárja már a lelkét,
tisztaságát, fehérségét,
felfrissít a légen át,
szerte szórva hóporát.

Szállingózva érkezett,
a hajnallal tánca kelt.
Bódító az illata,
elaludt az éjszaka.