Szemendei Ágnes: Elfogyott a fény

Némám csorgott a könnyem,
suttogva hívtalak a csöndben.
Nem válaszoltál,
csak fény ragyogott fölöttem.

Még nem is érezte,
de már féltette
szerelmüknek szárnyát.
Fény Zenitje megvédte,
de a hold elvette,
sátrának árnyát.

Némám csorgott a könnyem,
suttogva hívtalak a csöndben.
Nem válaszoltál,
megfakult a fény fölöttem.

Megtépett lelkében
elhalkult zene,
parázs lett az éj tüze.
Magánya volt a fájdalom,
de hamuvá lett,
egy hajnalon.

Némám csorgott a könnyem,
suttogva hívtalak a csöndben.
Nem válaszoltál,
elfogyott a fény fölöttem.