A beépült ellenség

Először csak kérleltem, és akkor még meg meg tette a kötelességét. Miután beintett
többet nem tette a dolgát. Szidtam, simogattam., könyörögtem,...de hiába.
A végén rávertem, papuccsal kalapáltam, de mint egy kakukk az idegen fészekben
le se sajnálta amit teszek. Csak ült benne a rendszerbe és elaludt. Még szerencse
hogy nem horkolt. Igen az ellenség befészkelte magát. És ez, a monitorom volt.

- szóval nem akarsz világítani? Nem mutatod ami kell, hát elmehetsz! És kivittem
lomkamrába..

Ekkor láttam meg az ez előző – most már a jobbik rossz – monitorom, aki szépen
csomagolva, türelmesen várt a sorsára. Hogy mi járhatott az eszében? Ki tudja?

/Azannya! Csak nem visszaakar vinni? Mi van te golyó szemű! Most én is jó leszek?
Eldobom a processzorom vagy mi a fenét! Na azért nem úszod meg ilyen könnyen.
Büntiben leszel! „Örömödben” le fogod fejelni a klavit, mit teknősbéka a szamócát!
Az mán tuti!
Te meg pajtás tök dilis vagy, hogy bemondtad az unalmast! Néha átlátogatnak a
szomszéd áramkörök, … azt érezned kellene! Vagy Te csak nem olyan más vagy,
olyan mindjárt zárlatos, aki azonnal kiveri a biztosítékot? Akkor meg minek dühöngsz?
Lettél volna a géppel nagy legény! Öcsém! Neked a monitorodon világít a negró!

Beállítottam és működött. De most ezt is lassan tisztába kellene tenni, vagy mi a
sz...ösz. Ez meg félautomata lett. Kikapcsol és bekapcsolom ...megint kikapcsol én
megint bekapcsolom...ja 3 percenként.
De pofám,..vagyis monitoron sem merem vágni, mert megsértődne, és még ennyire
sem engedne netezni.