Az utolsó busz

A hajnal előtti óra ártatlan volt és tragikus, de ezt a történet elején senki nem gondolta.

Az utolsó busz szinte beesett a megállóba. Meglepően sokan voltak rajta a késői óra ellenére is. Küküllei Kis Ferenc a
délutános műszakból igyekezett haza. A város másik felén lakott egy három szobás lakásban. Nem sietett, hisz nem várt rá senki. Már több mint egy éve elváltak, pedig nagyon szerette a feleségét, de a nő nem akart vele élni tovább. Sajnos, nem tudta megadni azt, amit szeretett volna. Gyereket. Az orvosok is megerősítették, nem lesz képes gyereket nemzeni. A következő megállónál arra riadt, hogy egy bájos arcú kismama ül le mellé. A táskája nem volt túl nagy, de alaposan kitömte. Egy pillanatra egymásra néztek, azután a nő lesütött szemmel ült tovább, csak az arcán gördült végig egy csillogó könnycsepp. Látta a bánatot és a félelmet a szemében. Szerette volna megsimogatni az arcát és letörölni a könnyeit. Valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. Arra gondolt, de jó lenne, ha velem élne és én lehetnék az apa.

Virág Imola az utolsó percben érte el a busz. Megrettent a sok hangoskodó fiataltól, így előre ment, és leült egy férfi mellé, aki biztonságot sugárzott. Egy pillanatra egymásra néztek, azután lesütötte a szemét, mert érezte kigördülő könnyeit, amelyek lassan végigcsorogtak az arcán. De még így is látta abban a barna pillantású szemben a nyugalmat, a figyelmet, a megértést és az együttérzést. Valami furcsa érzés kerítette hatalmába. Szerette volna vállára hajtott fejjel jól kisírni magát és elmondani a fájdalmát. Ma est a párja későn ért haza és nagyon elutasító volt. Mikor vacsorázni hívta csak morgott, hogy nem is éhes, ő miért nem tud egyedül enni, ne lógjon örökké rajta. Arra gondolt, valami gondja van, s talán még nem képes beszélni róla. Amikor megcsörrent a telefonja, szinte rohant a konyhába és becsukta az ajtót is. Nem akart hallgatózni, de a fürdőszoba a konyha mellett van, minden behallatszott. Ilyeneket hallott:

- Szeretlek nagyon! Imádlak és alig várom, hogy átöleljelek. Éget a vágy, Te vagy a mindenem! Ma este megmondom ennek a tehénnek, hogy nem vállalom az apaságot. Igen drága! Holnap hozzád költözöm....

Nem bírta tovább! Nem levetkőzött, hanem felvette a nyári zakóját, teletömte a táskáját néhány fontos ruhadarabbal és eljött a saját lakásából. Csak néhány sort írt:

"Reggelre vidd el az össze holmid, a kulcsot dobd be a levelesen! Holnap jövök a barátaimmal."

Hirtelen ismerős hangot hallottak mindketten, megrökönyödve néztek hátra: - Jegyeket, bérleteket kérjük ellenőrzésre! - Imola pánikszerűen keresni kezdte a bérletét, de hiába. Hirtelen ijedten nézett a férfira: - Nincs! A másik táskámban maradt.
- Nyugi! Bízza rám!
Mikor hozzájuk értek az ellenőrök, Ferenc nyugodt hangon magyarázta:
- Tudják, a feleségem terhes. De látják is. Rosszul lett, most megyünk a klinikára. A nagy sietségben otthon maradt a bérlete.
- Maguk házasok?
- Nem! -. Igen! - felelték mindketten egyszerre.
Furcsán néztek rájuk, ezért a férfi évődve annyit mondott:
- Jaj, kedvesem! Papír nélkül is boldogok vagyunk! De ígérem, mire itt a baba, a feleségem leszel.Azzal arcon csókolta.
- Menjenek csak! Jó egészséget kívánunk Önöknek!
Jött a megálló és kénytelenek voltak leszállni.
- Megkérdezhetem, hova indult?
- Valamelyik barátnőmhöz erre az éjszakára. - A szemében lassan gyűlni kezdtek a könnyek.
- Nézze! Ott szemben van egy étterem. Vacsorázott már?
- Nem.
- Ez elég nagy baj! Meghívom, közben elmeséli, mi okoz ekkora keserűséget. Rendben?A lány bólintott. Már természetesnek tűnt, hogy a férfi viszi a táskát, miközben a felajánlott karjába karol.

Eltelt több mint 4 év. Ferenc a családjával sétált. A kisgyerek vidám ugrándozását figyelték, mikor ismerősök jöttek szembe velük A volt barát és a volt feleség. Már tudták mind a ketten, kiért hagyták el őket.
- Ő kinek a gyereke? - kérdezte az exneje.
- Az enyém! - válaszolta a hűtlen barát.
A házaspár mosolyogva mondta:
- Ő a miénk.
- Kisfiam, mutatkozz be! - mondta az anyja.
A kicsi ugrándozva jött oda:
- Apa! Vegyél fel! Majd aranyos csengő hangon így szólt
- Az én nevem Kükülei Kis Fejenc - selypítette, miközben
szégyenlősen bújt apja nyakába.

A gyerek igazat mondott. Hisz az az apja, aki a nevét adta és szereti az édesanyjával együtt. Ez már a valóság. Bár, néha még eszükbe jut az az éjszakai találkozás a buszon. Amikor kiderült, hogy nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ismeri az igazságot