Egy lélekharang szólal
templom rejtekén
Oltáron a kereszt
az áldás már tiéd.
Feloldoztattál,
büntelen leszel
mire indulni kell.

Szemedbe nézek
rám nevet az éj.
Karjaidba veszel,
hangod elkisér.
- Indulok hozzád!
Lelkem csak a tied,
föld őrzi testemet.

A sötétség óvon átölel,
testetlen létem
lassan útra kell.
A nyiló sugárban,
mikor indulok,
boldog a lelkem,
Fényedben vagyok.

Egy lélekharang szólal
templom rejtekén,
oltáron a kereszt,
áldása már enyém
Feloldoztak engem.
Büntelen vagyok,
már indulhatok...