Szél szötte hangod
dallamán, mesél az éj.
Ezernyi emléket, mit
ahogy lehull a levél.

Néha lassan libben,
szellő szárnyára ülve,
vagy pörögve táncol,
légörvénybe kerülve.

Féltékenyen vigyázom,
könnyesen, csodálva,
szívem mélyébe zárva.

Emlékek őrzik életem, 
ha felejtem a múltam,
a jővöm veszíthetem.