Úgye halllod mit suttog a a szél?
A fény testünkön táncol,
az éj palástja betakar.
Órzi a felizzó vágy uralmát,
akarnok szerelmünk
végtelen birodalmát.
Mint levél a nyár esti szélben,
remegve táncol az érzékiség,
suttogó szavaink zenéjét,
velünk dúdolja a szél.
Hangja úgy száll a messzeségbe
mint érintés varázslata,
csókod égő vágyától elpirul
az ég minden csillaga.
Féktelen boldogságunk
hozzájuk visz el,
felhő között járunk,
hol édes hangú hárfa énekel.
Mámorasan csodáljuk
az égi garmadát,
ámulattal nézzük, ahogy a
Helly üstökös megcsókolja,
Esthajnal csillagát.