Hallani lehet belül,
ahogy üt, ver, szüntelenül.
 Néha kihagy,
mint motorok hangja,
Ilyenkor nem a szerelem az,
ami előre űzi, hajtja.
Harangszó délben,
hullám szél ellenében,
napfény a felhők tetején,
futó zápor, sivatag közepén.
Néha sípol,
mint mozdonyok őre
de levegője  átjárja még,
föl, le,  ki, be, előre,
bár szűkösen, de van elég.
Már csak a szeretet hajtja,
igaz, elveszett a hangja,
de az élet hatalom.
Csak elvehetik tőle,
de magától nem adja.