Nevet a nyár,
incselkedik a forró napsugár,
lehámozza rólam a ruhát,
szinte elolvadok,
ha  ez a csalfa kedves rám ragyog.
Mégis , azt érzem,
lassan őszbe fordul cizellált korom,
már szarkaláb nyílik arcomon.
Egyre fehérebben csillan a fényben,
mikor borzolódik hajam a szélben.
Szeretlek nyár,
ugye tudod?
De én is megcsallak, meg ám!
Az őszt is imádom
akár a tavaszt, vagy telet.
De amíg velem vagy,
 a szívem csak tied.