Csak ülök,
és folyik a könnyem,
mint medréből kicsapott folyam.
Úgy  zokog a lelkem,
mint börtönbe zárt bűntelen,
ha minden kilátástalan.
Nincs fény,
nincs árnyék,
csak a csönd kacag,
mitől félsz? - kérdi nevetve.
Majd az idő,
megoldja gondodat.
A sötétség úgy ölel,
mint védelmet adó sziget.
Menedéket nyújtó palástja,
óvón eltakarja,
félelemmel festett arcomat.
Lassan elér az álom,
kezd megszűnni a világ,
de a hangja utolér.
Hidd el,
a  megoldás benned van.
Nyugodt álmot adjon az éj.