Életre keltelek nekem,
gyertyát gyújtok az ünnepen.
Nézem a lángját, míg csak ég,
csodálom, hallgatom neszét.
És a táncával ámulatba ejt,
sosem unatkozik, és nem felejt.
Kinyújtja lángkarját felém..
- Tudom mit érzel,
elmondom én..
Ismerem lelked minden kis zugát,
ha megbántanak, sírsz,
de szeretsz tovább.
Hisz, a szereted benned él,
és akkor sem szűnik meg,
ha igaztalan a vád, mi ér.
Míg éghetek, itt vagyok veled,
meghallgatlak,
így segíthetek neked.
S ha úgy érzed,
csak nekem mondhatod el,
lobbants lángra egy gyertyát,
megint velem leszel.

Csonkig égtem búcsúznom kell,
a mosolyod kísérjen el.