Rég sétáltam a Tisza partján, talán még akkor, mikor itt voltál velem. Álltunk a rakpart lépcsőjén, és fogtad a kezem. Csendesen átöleltél, mint én a derekad, hozzád bújtam, és boldogan hallgattam szívdobbanásodat. Szerelem volt, s bár azóta évek teltek el, de ha látom a Tiszát, már csak emlékként, de újra érezlek, bennem létezel.
