Nyár batyuja ott a vállán,
indulna már, szeretne,
De az ősz még egyre késik,
nincs még itt az ideje.

Vígan éltem, a sok fényem
szórtam forrón, meleget,
elfáradtam, pihennem kell,
de jöhetek még, eleget.

Megjön az ősz mosolyogva
a nyarat még átkarolja,
csókjuk mint az áfonya,
reggelre már nincs nyoma.