Mert a hurrikán lecsapott rá,
élvezve a pillanatot,
mikor sérthetett, bánthatott.

Megrészegült erejétől hajtva,
hitte, vihart vetett,
szelet aratott, bár tépdesett.

Üvöltött, sajnálatból teszem,
ha melléd állok,
szerencsétlen, én szégyenem.

Könyörgést várva, becsapott
ajtót, ablakot,
de hiába, a szellő is távozott.

Szívében, maradt a szeretete,
de csomagol,
költözni fog, egy távoli vidékre.