Utolsó éjszakámon te legyél az álmom! Töröld le a könnyeim, hogy a szív Sem fájjon! S ha elfáradtam tarts karodban, Ölelj szorosan! Arcom simítsd arcodhoz! Csókolj Boldogan! Nevess velem, ha zokog is az élet, Ha minden, ami szép volt, Sötét fényű véglet S ha már szavak sem maradnak Csak üres jelbeszéd, Te akkor is hitesd el, hogy van, ki szeret még.
