Kitárt fehér szárnyaira eső cseppje szitál. Hullámhabok sodrásában párját keresi, De jajkiáltó szavát már sehol sem leli.
Valaha égben szállt a gyors röptű sirály, Ma kóborló koldus lett az egykori király. Égben járó bánatától megdörren az ég, Mikor tátongó szívével a tenger felé néz.
Kopár sziklaparton kövek között ébred, Érzi, hogy nemsokára itt a végítélet, Mégis boldog, mert nem lesz egyedül, Mikor távolodó lelke a fényben elmerül.
