Ha elmegyek
Egy reggel, ha kezed kezem keresi,
De csak egy lélektelen testet talál,
Melyből az éber tudat túl messze száll,
A fájdalomérzet könnyed temeti.
Tudatod a homály sűrűn belepi.
Kettészakadt szíved megváltásra vár,
De sohasem győz le a kínzó halál,
Mi kettétört lelkem szellemét veszi.
Szótlanná válnak az éjgondolatok,
A hiányérzet darabokra téphet.
Fájdalmadban éj-sötét árnyalakok,
Feslett ruhában démonokká érnek,
De a selyemruhás égi angyalok,
Fényes pajzsukkal megvédenek téged.