Aludj, aludj kedvesem! Hozzádbújok én is.
Párnám szíved lesz majd, puha rejtekhely.
Éjszakai varázstól, ha csendet sír a szemed! 
Égi mosolyt csókolok rád, minden hitemmel.

 
Elfáradó múltamtól jövőm olyan messze.
Télben virult jégvirágtól megremeg a lét.
Egyre jobban érzem szalmaláng az erőm,
De, ha közeledben érek mindig hévvel ég...

 
Néha valósághű átéléssel eljátszom a jelent,
Kapaszkodom beléd, mint nyomorgó a hitbe,
S fellázított gondolatként esdeklem a sorsnak,
Hogy jövőm silány perceit szél szavában hintse.

Aludj, aludj kedvesem! Vigyázom az álmod.
Betakarom fáradt tested mosolypercekkel.
Melynek melegétől virrad, újhold éke rajtad,
S együtt ragyog csillagformát éjszerelmünkkel…

2009.01.25