Anya, ma szívedre helyeztem a búcsúlevelet.
Minden hozzád írt gondolatot elárvulva írtam.
Könnycseppjeim áztatták az elferdült sorokat,
Melyeknek érdes betűire életsorsom sírtam.

Anya! Ma oly nehéz látni a rád zúduló földet.
S koporsód, ahogy ráomlanak a fekete rögök.
Lélektépő látvány az, mikor sírgödörbe zárnak
Minden velem együtt eltölthetett földi örömöt.

Anya! Már nem várom én sem az ifjító tavaszt,
Sem a nyárba révedt virágszirmok esti illatát.
Nem várom azt sem, mikor érkeznek a fecskék.
Hiába hozzák vissza számomra az élni akarást.

Látod, semmim sem maradt. Nincsenek céljaim.
Jobbról és balról is csak a halál szelét érzem.
Egyedül maradtam. Kiket szerettem, elhagytak,
De bízom abban, hogy eljössz nemsokára értem…