Egyszer majd úgy jössz, hogy itt is maradsz nálam.
S akkor szenvedély tör utat az éjszakai lázban.
Testem testedhez simulva, mint egy virágkehely,
felélesztett vágyaidra tűzszirmokat lehel.

Szemeidben fény gyullad s mámortól forr véred.
Égben járó lánggá válnak a pislákoló fények.
S a meghitt órák súlya alatt elszunnyad a vétek,
melyre mosolypercet foltoz a bűnös végítélet.

 
Eggyé válni akarásunk felőrli a higgadt, józan észt,
Melynek kéjbehajló gondolata mindent felemészt.
Éjben fogant szerelmünktől, nem választ el semmi,
Mert én csak karjaidban tudok boldog ember lenni.

2009.01.03