A csodák erdejében mindig nyár marad
Odahúz a szívem is, hol az őszi lomb alatt
Mókusodú rejti az igaz álmokat.
Ahol a természet csendje féltőn átölel
S nyárban zöldült falevélben vágyam rejti el,
Ahol kis patakok csobogják a szerelem dalát,
És szél szárnyain szállhat a könnyes vallomás.
Ez az én otthonom marad mindig kedvesem!
Nem veszi el tőlem soha semmisem…