Földi érzés bűvkörében megállnak a percek.
Mikor tűzrózsát hint a szél a kora éji estnek
S valahol távol egy csöppnyi madár dalol,
Melynek begyét átdöfte a szúrós tövisbokor.
A szenvedő madár mégsem hullat könnyet,
Csak önfeledten énekel a síró embereknek.
Szépséges dalától zokog a világ összes fája,
Mert mind szívében ott fáj a kismadár halála.