Már elmondtam mindent,
mit szerettem volna.
Szavaimmal csak ismételném
újra ugyanazt.
Ezért hát most nem teszek
semmi különöset,
Csak rád hintem egy
életnyi sóhajtásomat.
Maradj nekem az elme,
mi dallamot fakaszt,
Maradj az egyszerű,
tiszta ünnephangulat,
S az, az imádott, szerető,
nemes lelkű ember,
Kinek csókjaitól lobban
fel a legszebb pillanat.