Titkokra vágytunk, lángoló szenvedélyre.
Egy élettel telt, könnyes, mámorító csókra.
Mitől újra tűzként lobog az elhamvadó láng,
s halhatatlan ölelés lesz a legutolsó óra.

Sosem kértünk szerelmet, nem kértünk vágyat,
Minden perc szökött volt időnk fogságából.
Nem akartunk mást, csak egy kis boldogságot.
Mely újra felcsillanhat múltunk homályából.

Szürke éveinkre álmodtunk egy fénnyel telt világot,
melyre ezüstből fon hajat a játszadozó hold.
S aranyporos csillagot hint egy törtfényű csodára,
hol megújul az erő- és kincset ér a sors-