Úgy szeretsz engem, mint tengert a napfény,
Mikor kristálytiszta vizében megcsillantja önmagát
És kacérkodó mozdulattal maga köré gyűjti,
Tükröződő fénynyalábja legszebb sugarát.
Úgy szeretsz engem, mint mesét a gyermek,
Ki valóságnak képzeli a tündéri csodát
S biztonságot érez abban a bűbájos világban,
Hol anyja simogató karja féltőn fogja át.
Úgy féltesz engem, mint sudár fa a lombot,
Mikor pajkos szél vonja keblére a levél illatát,
És egy puha érintéssel lesodorja szirmáról
Az arra kószáló pillangó színezüst vágyát.
Akkor is szeretsz, ha néha bántalak.
Te a vádra is mosollyal felelsz.
Nincs benned harag, hisz nem is ismered,
Mert az a határtalan jóság, mi benned lakozik,
Nem más, mint az egyszerű tiszta szeretet.
Önzetlenül adsz, és sohasem kérsz semmit,
Néhány csók elég- pár percnyi boldogság-
Minden vallomást szívem ritmusába rejted,
Mert te úgy tudsz szeretni, ahogy senki más.
