Olyan szép, mikor szorosan ölelve karjaidban tartasz
S az a pajkos, huncut vágy megcsillan mindkét szemeden.
Olyan jó érzés a sötét éjszakákon megremegve várni,
Hogy két lélek egy szív legyen a gyönyör perceiben.
Sosem tudnék mást szeretni! Csókjaid forró hevétől
Valóság lesz bennem minden felsejlő titkos gondolat.
S az a láthatatlan érzéki lobogás, mely testem áthatja,
Áradó fény élesztve, kisimítja arcomon az időráncokat.
Más leszek, ha megérintesz, olyan öntudatlan, szelíd lélek,
Ki akkor érzi magát biztonságban, ha közeledben lehet,
Mert kitárt szíved szabaddá tesz minden egyes percben,
S ez a felszabadult szárnyalás a mennyországig vezet.
Szeress! Szeress! Szeress! Maradj nekem, örök szerelemnek!
Nyughatatlan lelkemre hozz áldást, ha bűnben is fogant,
Mert oly sok időt tékozoltam semmitmondó napokért,
De sosem találtam meg azt az egyetlent, aki engem akart.
Álmaimban mindig hittem, hogy boldog ember leszek,
S a vándorút végén ott vár rám az elkóborolt remény,
Mert már először tudtam, mikor még semmit sem ígértél
Hogy szerelmed örvénylő lángcsóvája szívemig is elér.
