Szerelmünk olyan, mint az égen járó vén hold. Nappal láthatatlan, de éjjel tükörfényes, S akkor ragyog legszebben a sok éji csillag között, Mikor szemedben nézve látom, milyen tartalmasan Szép veled ez a földhözkötött, ezerarcú élet. Néha elgondolkodom, mikor hazafelé tartok És csak a magány kísér végig a csendes éjszakákon, Milyen jó lenne veled egyszer hold közelben lenni, Hogy öröklétű szerelmünk ott a végtelen magasban, Isten áldott színe előtt oltalmat találjon.
