Csitulj vergődő szív, engedd szárnyaid.
Ne remegj, ha a szó lelkedig hatol.
Soha ne nézz hátra, mikor vágy dalol
És éjcsábító ereje hallatszik.

Szunnyadó tudatom róla álmodik,
És a szerelem szárnya hozzá sodor,
Mert emlékei, mint egy színes csokor

Rám ontják a rózsaszirmok bájait.

Léptem koppan az utca kövezetén.
Mellettem lépve te is arra járhatsz,
Mert hiú az ember, hiú a remény,


Megroppant hittel új célokra vágyhat,
Melyre a dac és akarat kőkemény
Zsarnokként alkot valóságos választ.