Ne hívd ki a sorsot magad ellen fiam,
mert lesz még olyan nap is,
mikor kezed ráncán nyomot hagy az idő
és fiatalos arcéled öregség karcolja.
Mikor szemed tükrén átvillan majd,
egy könnyes emberarc,
kinek nem volt jelene, sem visszatérő múltja,
mert egész életében egy dolog volt fontos,
hogy minden lopott szilánk-percét
egyedül csak reád, csak érted áldozhassa,
akkor is, ha mindvégig sejtette és tudta,
ezt az önzetlen szeretet
soha de soha nem kaphatja vissza.
Tanulj meg fiam te is így szeretni,
ne keresd soha a magad igazát,
mert az igazság útját sosem leled meg,
hisz az nem a földön van,
hanem odaát