Moha verse

Lüktet a csended

és én szótlan hagyom,

hogy tovakússzon

emlékbe temetkezett

élni akarásom.

Csak szeretlek…

s ez az egyszerű szó

húsomba vájja

pengéje fagyos

lélektelenségét…

…és mégis megérintelek,

hagyom, hogy

ujjaid keresztülússzanak

bőröm hullámzó

„rád-vágyásain”…

És eléred a lelkem…

pedig oly mélyen

vonyít bennem

a menekülés, akár

reszkető állat hangja

teliholdas éjjelen.

…és maradok,

lélek-körvonaladra álmodva

fojtó érzelmeim

nyitott rácsú kalitkáját…

http://www.youtube.com/watch?v=r9n8e6ZaxBM&nofeather=True

Gyönyörűen ír Moha.

Nagyon kedves barátom. Szeretném, ha megismernétek

versei által