Zsuzsinak ajánlva...
Csak szeretni akartam őszinte érzéssel.
Elsuttogni halkan, ami feszíti a lelkem.
Még hinni akartam így az élet vége felé,
egy soha el nem múló örök szerelemben.
Csak megnyugvást akartam magamnak,
s néhány visszatérő ábrándot a szívnek.
Tavasszá varázsolni félresiklott világom,
s érezni benne, hogy zöldellnek a rétek.
Forró nyárra vágytam. Életmentő bókra.
Fázós reggeleket melegítő gondolatokra.
Karjaimmal átölelni a veled töltött perceket,
hogy megmaradjon benne a hűség tudata.
Nem akartam vesztesként zárkózottá válni.
Számolni azokat a hátralévő bánatnapokat,
amik súlyos terhet rónak gyengült vállaimra
és húznak-húzna lefelé, mint az áradat.
Elmúlt időm darabjait nem rakhatom össze.
A jövőből építettem volna egy kicsi házikót,
hol úgy élhettem volna, mint egy királylány,
kinek minden évében, csak boldog napja volt.
De már ködhomályba vesztek a régi illúziók.
Szivárvány-színében nem fénylenek csillagok.
Borús felhők gyülekeznek a sötétlő ég alján
és füstkorommal takarják el a ragyogó napot.
