Ifjú még a vágy, ha görnyed is a test.
Forró még a csók, ha ajkainkhoz ér.
Hiába jön őszre deres hajú tél,
emlékvirágaink sosem fagynak meg.

Múló éveink, mint kósza fellegek,
miket féken tart a könnyet ejtő éj,
elsodródnak majd a végtelen felé,
de a nyárhoz ütköző szárnypillanat,

majd öröklétet rabol az életnek,
hol minden találkozás újra szép lesz.

Azok a bűnös napok, mik vétkeztek

s minden ajándékérzést elítéltek,
kitisztult gondolattal ráeszmélnek,
a szerelem az, mely csodákra képes.