Szép nap volt az, fiam,
akkor is, ha ősz volt
és tomboló szél süvített
a kiskertek alatt,
mely halmokba gyűjtötte
a hulló leveleket
és esthavába bújtatta
a száraz ágakat.
Szép nap volt az, fiam,
mikor ezüstmesét mesélt
a jégkristályos est
és bíbor égen halványult
a tűz-láng alkonyat,
melynek lemenő fényében
varázstündér énekelte
a lágy álmokban ringatózó
bölcsődalokat.
Szép nap volt az, fiam,
mikor mellettem sírt fel,
az a megszületett gyermek,
kinek látványától
nem volt nálam talán
senki boldogabb,
mert hiába fagytak arcomra
télidő könnyei,
a csillaggal telt hegytetőn,
már pólyaillat lengte be,
a babamosoly fényű
gondolatokat.
A legszebb nap volt, fiam,
egész életemben,
mikor vérünk eggyé válásából
egy új éledt fakadt