Vigyázz magadra, kedves,
amennyire csak lehet,
mert, jól tudod, mit jelent
arc-simító kezed,
hisz, abból gyűjtök, erőt,
mikor megtört ember leszek
és rájövök arra,
hogy az élet, csak egy szerep
a sors forgó színpadán,
hol mindenki egyformán
viseli a felvett jelmezeket.
Én is magam választottam
olcsó fehér ruhám,
melynek férceibe bújt
az a láthatatlan magány,
melyről azt hittem
benne marad örökre,
de te eljöttél hozzám
és aranyat futtattál
a foltozott részekbe,
mitől a rongyos ruha széle is
pont úgy ragyogott,
mint születésem percében
gyermekarcú szemem,
mikor az Úr kegyelméből,
égi fényt kapott.
Vigyázz magadra kedves,
vigyázz-vigyázz nagyon,
nélküled nem lennék
ezt az egyet tudom,
mert világodban érzem
hogy általad létezek,
s ebben a világban
- élni érdemes.