Nem szólnak többé tündérmesék rólam,

szálló képzeletként emlékezel rám,

árny leszek csak a titkos kicsi tóban,

mikor az alvó hold ezüst fényútján

csillagálmok róják éjkörútjukat

s játékos láng-varázs lobbant tüzeket,

melyeknek parázsló régi múltjukat,

nem védelmezhetik megtört szívjelek,

sem fákról tépett levelek hajtása,

melyekre néhány gondolatot írtak,

sem érdes kavics összekoccanása,

mikor elárvult könnyeit elsírja

egy-egy vérkarcolt törtüveg szilánknak,

mit bús-szél temet, eső verte sírba