Egyszer én leszek a kékhold tükröződő mása,
az egymást féltő tűz-csillagok égi kedvese,
kinek tenger-zöld szemei holtkönnyeket sírnak,
mikor mást ölel helyette földi jegyese. 

 
Egyszer majd én leszek az ezüstszárnyú halál,
földre szállok érted, és magammal viszlek
s akkor nem fogunk többé egymás nélkül élni,
mert halhatatlanságunk megőrzi öröklétünket.