Nem tudom,
miért könnyezik a szem,
ha folyton elhomályosul tőle
az égre festett nap,
mely oly sokszor világlik
megnyugtató fényt,
mikor sötét árok mélyül
a szempillák alatt.
Én nem tudom, miért van
hogy ez a vihareső permet,
eláztat minden szépet,
s minden írott verset,
mi papírra vetődött
sok átvirrasztott éjjel,
mikor a nyargaló felhők
versenyt futottak
a bosszúálló széllel.

Talán az érzés bűnös,
mely a szívek pártfogója,
hisz az nem hallgat soha
az ígért, adott szóra,
mert még akkor is
öntörvényű marad,
ha sorban ráomlanak
a szabályokkal teli
törvény-téglás
falak